Talán sokunknak volt gyerekkorában kezeslábas pizsamája, ami egyébként
egy igen praktikus viselet. Nekem nem volt, nem is fordult meg a
fejemben és a szüleim fejében sem.
Néhány éve támadt az ötletem, hogy nekem kell egy kezeslábas pizsama,
de féltem tőle, hogy itthon majd furákat gondolnak rólam, ha
meglátják. Ráadásul felnőtt méretben nem is láttam sehol. Volt két
extra igényem is a pizsamával kapcsolatban (ha már lúd legyen kövér).
Az egyik, hogy legyen lábfejes, a másik pedig hogy legyen
hátulgombolós. Bár az utóbbi időben több helyen is láttam felnőtt
kezeslábas pizsamát (főleg neten), de ezt a két igényt nem
teljesítette egyik sem. Az utóbbit főleg.
Elhatároztam, hogy varratok egyet. A végső lökést talán az oldalra isbelinkelt hátulgombolós pizsama adta, mert ezt már meg tudtam mutatni
a varrónőnek. Akit megjegyzem, nem volt egyszerű megtalálni, mert
ilyesmit szinte senki sem vállal. Persze az enyém nem rózsaszín, hanem
sokkal visszafogottabb, barna lett.
Eleinte azt gondoltam, hogy majd nehéz lesz fel- és levenni, de
egyáltalán nem okozott nehézséget az, hogy a gombok nem a megszokott
helyen vannak. A lábfej részt is sikerült megszokni, annak ellenére
is, hogy soha nem aludtam zokniban, sőt legtöbbször napközben sincs
rajtam.
